harmadik rész.

Másnap reggel 10kor ébredtünk. Megreggeliztünk, majd azután tv-t néztünk. 1kor hívott Max, hogy félóra múlva kopogjunk be hozzá az edzés cuccunkkal együtt, mert akkor kezdődik a tánc. Gyorsan összeszedtük magunkat, lenge öltözéket vettünk magunkra, amiben majd kényelmesen tudunk mozogni, vittünk egy táskát amibe raktunk törölközőt és tusfürdőt hátha le tudunk zuhanyozni. Fél 2-kor már ott voltunk Max ajtaja elött és vártuk, hogy indulhassunk. Mikor odaértünk már ott várt minket mind 13 társunk. 6 fiú. Alex, Justin, Chris, Austin, Bruno és Josh. Valamint 7 lány. Molly, Melody, Alice, Alexis, Kelly Christina és Katy.

- Srácok ők itt Jasmine és Vanessa. Az új társaitok. - mutatott be minket Max.
- Nagyon örvendünk. - üdvözöltek vidáman mind a 13-an.
- Öhm.. hiányzik valaki? - kérdezte Max miközben körbenézett.

Már szólaltak volna meg és mondták volna, hogy ki, de ekkor belépett egy lány az ajtón lihegve. Tehát futott, hogy ne késsen túl sokat.

- Sajnálom Max, ígérem többet nem kések. - kért bocsánatot Max-től, majd ránk pillantott. - Ó sziasztok. Gondolom ti vagytok az új lányok. Én Danielle vagyok. Titeket hogy hívnak?

Én nem tudtam megszólalni. Jézusom. Danielle Peazerrel járunk egy tánccsoportba. Te jó isten. Lehet ennél jobb? Ő az egyik leghíresebb táncos itt Angliában.

- Nos mivel Jasmine valamiért nem tud megszólalni, akkor én bemutatkozom. - kezdett hozzá Van. - Én Vanesse vagyok ő pedig itt Jasmine. Nagyon örülünk, hogy megismerhetünk Danielle.
- Ó sajnálom, csak nem tudom elhinni, hogy itt állsz elöttem. Csodálom a tánctudásod Danielle. Minden álmom az volt, hogy tőled tanuljak most meg kiderül, hogy együt fogunk táncolni, ezt még fel kell dolgozzam. - mondtam boldogan.
- Semmi baj Jasmine, bár ilyen reakciót még egy emberből sem váltottam ki. Meglepett hogy ennyire örülsz nekem. - lepődött meg Danielle.
- Nos lányok.. Neki kezdhetnénk az órának? - zavart meg minket Max.
- Jajj igen persze.
- Köszönöm Jasmine. Na akkor mindenki álljon a helyére. Jasmine, Vanessa ti figyeljétek a koreográfiát és próbáljátok megjegyezni. Utánna elgyakoroljuk, hogy tudjátok ti is.

A koreográfia csodálatos volt. Max nekünk is megtanította, bár még annyira nem ment. Edzés után elmentünk Danielle-el a Sturbucks-ba és közben megbeszéltük, hogy holnap átmegyünk és megtanítja nekünk a koreográfiát. Haza vitt minket, mondta, hogy holnap hányra jön értünk és elköszöntünk. Hihetetlen, hogy Danielle Peazer-rel barátkozunk, amiben még reménykedni sem mertem. Persze mind ez nagyon boldoggá tett. Kifárasztott minket a mai nap így hát lezuhanyoztunk Vanessa-val és lefeküdtünk aludni. Reggel korán keltünk Isten tudja miért, de nem voltunk fáradtak. Vártuk, hogy Danielle értünk jöjjön. 1kor csörgött a telefonom, hogy itt van Danie. Szóltunk, hogy jöjjön fel, míg teljesen elkészülünk. Amikor kész lettünk lementünk a kocsijához és vettük is az irányt hozzájuk. Gyönyörű háza van. Egy külön táncterem is van benne, hogy tudjon hol gyakorolni. Ott elgyakoroltuk a koreográfiát addig, amíg tökéletesen nem ment. Kb 10-szer próbáltuk el és már nekünk is sikerült megcsinálni, úgy ahogy kellett.

- Elképesztő, hogy milyen gyorsan megtanultátok lányok. Nagyon ügyesek vagytok. - dícsért minket Danie.
- Köszönjük, mi igyekszünk. - köszönte meg Van.
- Mit szólnátok, ha most áthívnám az egyik barátnőm, hogy vele is összebarátkozzatok? Ő egy híres moddel itt Angliában.
- Ki az? - kérdezte érdeklődve van. (Ugyan is ő a világ összes létező modelljét ismerte)
- Eleanor. Eleanor Calder.
- Neeeeeeee. - visítozott Vanessa. - Ő a kedvencem. Persze, hogy hívd át meg akarok vele ismerkedni.

Danielle felhívta Eleanort, hogy jöjjön át. Egy óra múlva meg is érkezett és keztünk vele megismerkedni.

második rész.

Mikor felkeltem már 11 volt. Hívtam Vanessa-t, hogy ne aludjon el, és hogy indulnunk kéne a repülőtérre, mert mire kiérünk már lesz olyan fél 2 a gépünk meg 2 kor indul. Összeszedtem magam, majd anyával elmentünk Vaness-ért. Elbúcsúzott a szüleitől és mentünk is tovább. Negyed kettőre értünk oda. Elbúcsúztam anyától és mentünk. Átvizsgáltak, hogy nem e viszünk fel valami olyat a gépre, amit nem lenne szabad aztán felszálltunk. A telefonunkat átállítottuk repülőgépes módra. És raktunk be zenét, azt hallgattuk. Egyszer csak jött a hang, hogy kapcsoljuk be az öveinket, mert leszállünk. Leszálltunk a gépről kersgéltük Max-et majd megpillantottuk, ahogy egy táblára a nevünk van írva. Oda siettünk Vanessa-val és köszöntöttük Max-et.

- Ti vagytok Jasmine és Vanessa. Ugye?
- Igen én Jasmine vagyok - nyújtottam a kezem. - Ő pedig Vanessa. - kezet nyújtott ő is.
- Örülök, hogy megismerhetlek titeket. Mit szólnátok ma egy városnéző túrához. Még mielött belekezdenénk a fontosabb dolgokba.
- Remek ötlet - mondtam - még úgysem jártunk itt. De a cuccainkat elöbb lerakjuk nem?
- De igen - bólintott - elmegyünk a szállodába, ahol lakni fogtok. Persze, ha egy idő után találtok lakást magatoknak, nyugodtan oda költözhettek, de csak akkor, ha elötte közlitek velem szándékotokat.
- Oké. De az úgysem lesz egy hamar. - mosolyogtam -
- Akkor menjünk. - indult el -

Mentünk a taxihoz. Oda értünk a szállodához. A szobánk a 9-edik emeleten volt. Még szerencse, hogy feltalálták a liftet. A mi szobánk a 121-es. Beléptünk rajta és mindkettőnknek nyitva maradt a szája. A csodálkozásunkat Max zavarta meg.

- Ha kicsodálkoztátok magatokat.. - nevetett - Akkor gyertek a szobámhoz és kopjatok be. Az enyém a 8-adikon van. a 118-as. Várlak titeket.

Gyorsan kipakoltunk a bőröndökből. Rendbe szedtük magunakt és indultunk Max szobájához, hogy menjünk a városnéző körútra. Elindultunk megnézni, és igyekeztünk minden nevezetességet meglátogatni.  Láttuk a Britihs Muzeum.ot , a London Eye-t, a Tower Bridge-t és a Buckingham Palace-t. Mind nagyon szép volt. Végül legutolsó uticélunk a Starbucks volt. Mikor ott is végeztünk elindultunk haza.

- Nos lányok örültem az együtt töltött napunknak, jól szórakoztunk - mondta Max - De holnap már nem fogunk várost nézni. Reggel 8-ra legyetek kész és megyünk az első órátok-ra. Megismerkedtek a többi táncossal és megpróbáljuk megtanítani az edig tanultakat.
- Rendben Max, köszönjük a mai napot. - mondta Vanessa - Holnap igyekszünk felkellni hamar, hogy kész legyünk. Jóéjt.
- Ajánlom is. - nevetett - Jóéjt.

Vanessával bementünk a szobánkba lezuhanyoztam, majd ő is. Ettünk és lefeküdtünk aludni. Vártuk már a holnapi napot. Reméltük, hogy kedvesek lesznek majd a többiek és befogadnak minket újakat. Aztán Vanessa elaludt így megpróbáltam én is. 1 óra küzködéssel sikerült is. 

első rész.

~Ez a történet két barátnőről fog szólni. Jasmine-ról és Vanessa-ról. Mind a ketten nagyon jó táncosok, az az életük. És egy nap egy nagyon jó ajánlatot kapnak.~
/Jasmine szemszögéből/
Elballagtunk, Vége a sulinak és jön a nyári szünet. Ez fantasztikus. Holnap tánc edzés Vanessa-val. Kíváncsi vagyok, hogy mi újat fogunk tanulni, hisz mindig van valami új. Már úgy várom! A telefonom csörögni kezdett. Vanessa volt az, úgyhogy felvettem.

- Szia Van. - szóltam bele.
- Szia Jas, nem lenne kedved ma elmenni sétálni egyet? Persze, ha ráérsz, hisz holnap úgy is találkozunk táncon.
- De, persze, hogy lenne kedvem. Elkészülök, és becsöngetek hozzátok. Az jó?
- Igen, persze. Várlak Szia. - ezzel letette.

Gyorsan felkaptam magamra valami normális ruhát, és indultam is. Oda értem Van-ékhoz. Becsöngettem. Van kijött és indultunk is. A parkban sétáltunk és élveztük a jó időt. Vettünk vattacukrot, leültünk egy padra és majszolgatni kezdtük. Közben sokmindenről beszélgettünk. Nem egy suliba fogunk járni, így megbeszéltük, hogy attól függetlenűl gyakran kell találkoznunk még a tánc órákon kívűl is. Beesteledett, szóval elindultunk haza. Otthon megvacsoráztunk Majd még beszélgettünk egymással facebook-on, de aztán mindkettőnk nagyon álmos lett, ezért elköszöntünk egymástól. Holnap úgyis találkozunk.

/másnap/
Reggel korán keltem. Már vártam, hogy mi lesz edzésen. Vanessa is korán kelt, mert írt egy SMS-t, hogy menjünk el vásárolni edzés elött, mivel unatkozni fog még mire elkezdődik az edzés. Válaszoltam neki, hogy rendben, de elötte ettem és rendbe hoztam magam. Mikor már teljesen kész voltam megcsörgettem, hogy indulok, legyen ott a plázában a szökőkútnál. Elindultam. 20 percbe telt míg odaértem. Vanessa már ott volt, mert őt a szülei oda vitték kocsival. Vásároltunk pár göncöt, aztán leültünk a Meki-be enni, majd elindultunk haza felé összeszedni az edzésre a holminkat. Már ott voltunk táncon. Az edzés elképesztő volt, és az új koreográfia gyönyörű. Edzés végén a tanár magához hívott minket.

- Lányok, van számotokra egy ajánlatom. - mondta Bryan, az edzőnk.
- És mi lenne az? - kérdeztem, és figyeltük tágra nyílt szemekkel.
- Tudjátok, ti jobb táncosok vagytok mint a többiek, és van egy barátom Max. Neki is van egy tánciskolája, ahova profi táncosok járnak. És mit szólnátok hozzá, ha ezentúl ő tanítana titeket? Mert itt a tehetségetek el pazarolódik, ott akár még híres táncosokká is válhatnátok. - mondta.
- Őőőő. Oké. Ez mind szép és jó. De hol van ez a tánciskola? - kérdezte Vanessa.
- Londonban. - mondta Bryan, és száját félrehúzta.
- Hogy hol? - kérdeztem rá, mint aki nem hallotta volna az elöbb. - Londod nem a szomszédban van. És mégis hol laknánk, honnan lenne pénzünk megélni? És a legfontosabb mi van, ha a szüleink nem engednek el?
- Max nyújtana nektek szállást, és minden hétre adna pénzt, A szüleitekkel szívesen megbeszéli a dolgot, ha gondoljátok.
- Én benne vagyok. - mondtam boldogan.
- Hát, nem is tudom Jas.. - mondta Van. - Nem tartom jó ötletnek.
- De Van, az volt az álmunk, hogy híres táncosok legyünk, és most valóra válthatnánk.
- Igen tudom, de London messze van. - tiltakozott még mindig.
- Hát jólvan Van.. De én akkor is megyek.. Bryan, kérlek hívd fel Max-et, hogy beszéljen a szüleimmel.
- Jó.. Igazad van. Belemegyek. - mondta végül Van.

Bryan felhívta Max-et. Addig én és Vanessa elindultunk hazafelé. Mind ketten haza értünk és facebook-on megbeszéltük, hogy mit szóltak a szüleink.

- Na elengednek? - kérdeztem.
- Háát... IGEEEEEN!! - mondta. - És téged??
- Igen, engem is.
- Szuper. Várj Bryan hív.
- Oké, majd mondd el mit akart.

/20 perc múlva/
- Azt mondta, hogy holnap 2kor indul a gép Londonba. És, hogy legyünk ott.  Londonban a repülőtéren majd Max fog várni minket egy táblával, hogy felismerjük. stb..
- Holnap?! Akkor össze kell pakolnom. Megyek. Szia. - elköszöntem és neki álltam pakolni.

/1 órával késöbb/
Lefeküdtem aludni, de nem nagyon jött álom a szememre, izgultam, hogy milyen lesz London. Reméltem, hogy jó hely lesz, és hogy a szállásunk is szép lesz. Nem kell puccosnak lennie, de meglehessen benn élni. És ezen gondolatok közben elaludtam.