második rész.

Mikor felkeltem már 11 volt. Hívtam Vanessa-t, hogy ne aludjon el, és hogy indulnunk kéne a repülőtérre, mert mire kiérünk már lesz olyan fél 2 a gépünk meg 2 kor indul. Összeszedtem magam, majd anyával elmentünk Vaness-ért. Elbúcsúzott a szüleitől és mentünk is tovább. Negyed kettőre értünk oda. Elbúcsúztam anyától és mentünk. Átvizsgáltak, hogy nem e viszünk fel valami olyat a gépre, amit nem lenne szabad aztán felszálltunk. A telefonunkat átállítottuk repülőgépes módra. És raktunk be zenét, azt hallgattuk. Egyszer csak jött a hang, hogy kapcsoljuk be az öveinket, mert leszállünk. Leszálltunk a gépről kersgéltük Max-et majd megpillantottuk, ahogy egy táblára a nevünk van írva. Oda siettünk Vanessa-val és köszöntöttük Max-et.

- Ti vagytok Jasmine és Vanessa. Ugye?
- Igen én Jasmine vagyok - nyújtottam a kezem. - Ő pedig Vanessa. - kezet nyújtott ő is.
- Örülök, hogy megismerhetlek titeket. Mit szólnátok ma egy városnéző túrához. Még mielött belekezdenénk a fontosabb dolgokba.
- Remek ötlet - mondtam - még úgysem jártunk itt. De a cuccainkat elöbb lerakjuk nem?
- De igen - bólintott - elmegyünk a szállodába, ahol lakni fogtok. Persze, ha egy idő után találtok lakást magatoknak, nyugodtan oda költözhettek, de csak akkor, ha elötte közlitek velem szándékotokat.
- Oké. De az úgysem lesz egy hamar. - mosolyogtam -
- Akkor menjünk. - indult el -

Mentünk a taxihoz. Oda értünk a szállodához. A szobánk a 9-edik emeleten volt. Még szerencse, hogy feltalálták a liftet. A mi szobánk a 121-es. Beléptünk rajta és mindkettőnknek nyitva maradt a szája. A csodálkozásunkat Max zavarta meg.

- Ha kicsodálkoztátok magatokat.. - nevetett - Akkor gyertek a szobámhoz és kopjatok be. Az enyém a 8-adikon van. a 118-as. Várlak titeket.

Gyorsan kipakoltunk a bőröndökből. Rendbe szedtük magunakt és indultunk Max szobájához, hogy menjünk a városnéző körútra. Elindultunk megnézni, és igyekeztünk minden nevezetességet meglátogatni.  Láttuk a Britihs Muzeum.ot , a London Eye-t, a Tower Bridge-t és a Buckingham Palace-t. Mind nagyon szép volt. Végül legutolsó uticélunk a Starbucks volt. Mikor ott is végeztünk elindultunk haza.

- Nos lányok örültem az együtt töltött napunknak, jól szórakoztunk - mondta Max - De holnap már nem fogunk várost nézni. Reggel 8-ra legyetek kész és megyünk az első órátok-ra. Megismerkedtek a többi táncossal és megpróbáljuk megtanítani az edig tanultakat.
- Rendben Max, köszönjük a mai napot. - mondta Vanessa - Holnap igyekszünk felkellni hamar, hogy kész legyünk. Jóéjt.
- Ajánlom is. - nevetett - Jóéjt.

Vanessával bementünk a szobánkba lezuhanyoztam, majd ő is. Ettünk és lefeküdtünk aludni. Vártuk már a holnapi napot. Reméltük, hogy kedvesek lesznek majd a többiek és befogadnak minket újakat. Aztán Vanessa elaludt így megpróbáltam én is. 1 óra küzködéssel sikerült is.