tizenharmadik rész.

*Zayn szemszöge*

Reggel ott feküdt mellettem Jasmine. Olyan édes volt, ahogy aludt. Úgy gondoltam meglepem egy reggelivel. Kimásztam az ágyból, hogy semmi kép ne vegyen észre. A hűtőhöz mentem. Csináltam neki kakaót tejszínhabbal és csokireszelékkel a tetején. Amikor egyszer nálunk aludtak a lányok, akkor ezt itták szóval tudtam, hogy ez tetszeni fog neki. A kakaója mellé lekváros kenyeret kapott. Úgytudom szereti. Elindultam az imént elkészített reggelivel vissza a szobába. Még nem kelt fel, szóval örültem neki. Letettem a tálcát az ágy mellé. Odabújtam mellé és ébresztgetni keztem.

- Kicsim. Ébresztő!
- Hmm.. Jó reggelt. - szólalt meg elég kómás hangon, amin nekem mosolyognom kellett. Kócós hajához ez a hang nagyon illett.
- Mit mosolyogsz?
- Aranyos vagy reggel.
- Az vagyok. - bökött oldalba. - Amúgy hány óra?
- 11, de csukd be a szemed kapsz tőlem valamit.
- Már megint Zayn? Ne már. - nevetett.
- Csukd be a szemed!
- Jólvan. - és becsukta a szemét. Gyorsan felkaptam a tálcát.
- Kinyithatod.
- Ó Zayn.. ezt nekem készítetted?
- Hát igazából a szomszéd lakosztályban van egy néni.. csak elötte megakartam tőled kérdezni, hogy szerinted tetszeni fog-e neki.
- Szerintem borzasztóan fog neki örülni.
- Akkor jó. - ezzel leültem Jas mellé az ágyba és az ölébe nyomtam a tálcát.
- Nahát.. Ennyire öregnek nézel? - húzta fel szemöldökét. - Mellesleg dícséretre méltó, hogy megjegyezted a kakót. - mosolygott rám.
- Én már csak ilyen dícséretre méltó úriember vagyok.
- Ja.. hát hogyne.

Megreggeliztünk. Azután felöltöztünk és elindultunk hazafelé. Vagy is inkább hozzánk.